A II. világháború német tankjai

Az ember a történelem folyamán mindig egyre hatékonyabb fegyvereket próbált megalkotni. Leonardo da Vinchi is álmodott különleges harci járművekről, amelyek megsemmisítik az ellenség harci állásait. 1482-ben be is nyújtotta terveit Milánó hercegének. Ez az elképzelés megvalósíthatatlan lett volna, mivel az ágyúkat nem lehetett volna kézi erővel működtetni. 1915. szeptember 15-én a világ első tankja a "Little Willie" megtette első métereit óránkénti 3,2 km/h-ás sebességgel. 1918. április 24-én került sor az első tankcsatára a a brit Mark IV-esek és a német A7V-k között. A csata végeredménye mindkét oldalon egy-egy elvesztett tank. Az 1919. évi versilles-i békeszerződés megtiltotta Németország számára, hogy harckocsikat fejlesszen, vásároljon vagy hadrendben tartson, bár titokban folytattak harckocsi fejlesztéseket. 1934-ben kerültek a német csapatokhoz a titokban kifejlesztett Pz.Kpfz.I és II könnyűharckocsik. 1936-ban új német tankok kerültek a csapatokhoz. A nehezebb panzer 3-as és 4-es harkocsik. A Szovjetunió megtámadásakor azonban a közepes T-34 és nehéz KV-1 harckocsikkal már csak a panzer 4-es vehette fel a harcot. Felmerült tehát az igény egy nehezebb harckocsira amely felülmúlja a szovjet harckocsiat. Ennek nyomán születettek meg a Panther és Tiger harckocsik amelyek felül is múlták a szovjet harckocsikat. Az Jsz-2 nehézharckocsi megjelenését a németek a Tiger-2 harckocsival ellensúlyozták, mely tűzerő és páncélzat tekintetében is felülmúlta a szovjet nehézharckocsit. A németek 100 és 1000 t-ás harckocsikat is terveztek, melyekből csak prototípusok és tervek készültek. A Maust , az E-100-at és a Landkreuzer P. 1000-t (Ratte).